Intézménymutató:
Hõsok es Martirok Kultusza Nemzeti/Orszagos Egyesulet
2000. augusztus 22.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elkészíttetett egy városnévtábla-mintát, és kiállította közszemlére a polgármesteri hivatal elé, mondván: ″hadd szokja a nép, mielőtt a rendes helyükre kerülnek″. A tábla fehér mezőjében díszeleg a Tirgu Mures név, alatta kék mezőben a Marosvásárhely és a német elnevezés szerepe. A táblák ellen tiltakozó nyílt levelet intéztek a polgármesterhez: Vasile T. Suciu professzor, tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultusza Nemzeti Egyesület elnöke, valamint Gheorghe Iulian tartalékos ezredes, a háborús veteránok Ion Antonescu marsallról elnevezett egyesülete Maros megyei fiókjának elnöke. A nyílt levél felháborítónak tartja a háromnyelvűséget. Szerintük ez a Strasbourg-majmolás nem jelent mást, mint ″a román nép meggyalázását″. Szerintük aki az európai normákat akarja kies tájainkon meghonosítani, az szélsőséges. A szóban forgó helységnévtáblák ellen a magyar atyafiak is zsörtölődnek, mert a román megnevezés nagyobb betűkkel szerepel a táblán, mint a magyar, és ″ezzel a városvezető másodrendűségünket akarja szimbolizálni″, állítják egyesek. /Többnyelvű helységnévtáblák Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
2000. november 14.
A Ion Antonescu marsallról elnevezett Háborús Veteránok Országos Egyesülete, valamint a Hősök és Mártírok Kultusza Egyesület Maros megyei szervezete bírósági úton szeretné elérni a marosvásárhelyi tanács 1999. évi 77-es határozatának érvénytelenítését, amely szerint az Arany János és a Calarasilor (volt Kossuth) utcák kereszteződésénél levő parkban felállítják Petőfi Sándor szobrát. Fodor Imre alpolgármester szerint minősíthetetlen a fenti egyesületek beadványa. - Ez visszalépést jelent és Marosvásárhely legnehezebb napjaira emlékeztet. /Tiltakoznak a Petőfi-szobor ellen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2003. január 16.
Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását követelte a Román Hősök és Mártírok Emlékét Ápoló Országos Szövetség, közölte az Adevaul című bukaresti román lap jan. 15-i száma. A lap szerint Maros megye két településén, a szászrégeni katolikus, illetve a magyarói református templom udvarán állítottak szobrot annak a Wass Albertnek, akit felelősség terhel a Kolozs megyei Vasasszentgotthárd és Omboztelke községben, 1940 szeptemberében, Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszacsatolása után kegyetlenül lemészárolt román lakosok haláláért, és akit tetteiért 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélt. Wass Albert, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma számára készített önéletrajzában így vallott: "Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként, a Nemzetközi Pen Club tagjaként azt teszem, amit ennek a nagy szervezetnek a jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok". Az ún. Wass-ügy tisztázása érdekében jelentette meg a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó is azt a mintegy harmincnégy oldalas könyvet, amely először hozza nyilvánosságra az 1946-ban, a kolozsvári népbíróságon zajló koncepciós per dokumentumait. A vádirat alapján Wass Endre és Wass Albert biztatta fel a község katonai parancsnokát, négy vasasszentgotthárdi román meggyilkolására, ugyanakkor Wass Albert bűnösnek találtatott tizenegy omboztelkei román lakos erőszakos halálával kapcsolatban is, a népbiróság szerint ugyanis Csordás Gergely hadnagy a gróf utasítására lövetett le románokat. A kommunista hatalomnak a koncepciós perekkel a magyar lakosság megfélemlítése volt a célja. A Wass Albertre kirótt halálos ítélet elsősorban az erdélyi magyar arisztokrata írónak szólt. Egyetlen szemtanú sem tartózkodott a tetthelyen, a vádlottak pedig nem voltak jelen a tárgyaláson. Maga Wass Albert öneletrajzában így emlékezett vissza: vadászatról hazatérve szerzett tudomást arról, hogy távollétében a határőrök elfogtak négy személyt. Az író értesülései szerint a foglyok szökni próbáltak, mire a katonák agyonlőtték őket. /Papp Annamária: Wass Albert vitatott utóélete. Romániában nem rehabilitálták az erdélyi írót. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ A fasiszta jelképek kultuszát tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletre való hivatkozással kérte az Erdélyben felállított Wass Albert-szobrok eltávolítását a Vasile T. Suciu tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultuszának Országos Egyesületének elnöke. Kérése nyomán Ioan Hidegcuti, a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium államtitkára levélben szólította fel Bartha József holtmarosi református lelkipásztort és Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot az egyház telkén felállított szobor "ügyének megoldására". Bartha Józsefet a Maros Megyei Ügyészség jan. 15-én kihallgatta a szoborállítás ügyében, ahol céloztak arra, hogy Wass Albert mellszobrának el kellene távolítani. Az ügyész szerint a népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított Wass Albert nevét nem viselheti utca, és nem szabad szobrot állítani neki. A következő kihallgatás jan. 17-én lesz. Bartha József az RMDSZ segítségére számít, valamint arra, hogy hamarosan megtörténik Wass Albert rehabilitálása. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot a polgármester felkérte a plébánia udvarán álló szobor eltávolítására. Pakó közölte, hogy erre nem hajlandó. Őt jan. 16-án hallgatják ki az ügyészségen. "Az ügyésznek azt fogom válaszolni, hogy egy sovén-nacionalista politikai perbe az egyház nem hajlandó beavatkozni, de személyesen még Pakó Benedek sem. Ez nem a mi perünk, ez a Wass Albert pere, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy koncepciós per volt." Pakó Benedek azt is hozzátette, hogy Wass Albert egyik fia, Wass Huba NATO-tábornok, aki annak idején visszautasította magyarországi NATO-s kinevezését, de nem kizárt, hogy a romániai kiküldetést már vállalná. "Wass grófnak elküldtük a román nyelvű újságokban megjelent gyalázkodó cikkeket, hisz egy NATO-tábornokot nem gyalázhatnak ily módon." "Az RMDSZ felvállalta az ügyet, és úgy néz ki, hogy Frunda György lesz az ügyvédünk" - jelentette ki a kanonok. Szászrégenben 2001 augusztusában leplezték le a római katolikus plébánia udvarán Wass Albert mellszobrát. Ugyanabban a hónapban Holtmaroson a református templom udvarán, egy hónappal később pedig Vicén avatták fel az író szobrát. /Antal Erika, Gazda Árpád: Hadüzenet a Wass Albert-szobroknak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2004. július 29.
Román lapok szerint Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt parlamenti képviselője egy jún. 22-ével datált értesítést kapott a Legfelsőbb Semmítőszéktől, amelyben azt közlik a képviselővel, hogy a kivizsgálás nyomán megállapítást nyert, miszerint Wass Albert nem tekinthető háborús bűnösnek. A közlemény nyomán dúl-fúl a marosvásárhelyi Hősök Kultusza Egyesület, amely közleményt hozott nyilvánosságra ezzel kapcsolatban. Ebben név szerint is felsorolja azoknak a román, zsidó és magyar áldozatoknak a nevét, akik szerintük a Wass Albert által a magyar katonáknak adott kivégzési parancsok következtében veszítették életüket. Az egyesület felszólította a Legfelsőbb Semmítőszéket, hogy vizsgálja felül azt a közleményt, amit a képviselőhöz juttattak el, és másítsa meg véleményét a Wass Albert-üggyel kapcsolatban. /A Wass Albert-ügy újabb bonyodalmai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2005. október 7.
Marosvásárhelyen a tanács ülésén elhalasztották két vitatott utcanév megváltoztatásáról a döntést. Az egyik a jelenlegi Antonescu marsall sétányra vonatkozott. A marosvásárhelyi utcanévadó bizottság 2002 szeptemberében javasolta, hogy a Ion Antonescu marsall helyett Vár sétánynak, (románul Bulevardul Cetatiire) nevezzék a szóban forgó utcát. 2005. június 27-én a Hősök Kultusza megyei egyesülete a bíróságon megtámadta a tanácsi határozatot. A bíróság az egyesületnek adott igazat. Ezt követően, augusztus 29-én a helyi tanács ismét előterjesztették a határozattervezetet. Az október 6-án tartott ülésen Moraru Octavian tanácsos Antonescu pártjára állt. Kijelentette, hogy a tanács elvesztette már ez ügyben a közigazgatási bíróságon az ügyet, ezért nincs értelme újra napirendre tűzni ezt a kérdést. Stefanovici Mircea volt a másik vehemens védője Antonescunak. Benedek István azzal érvelt, hogy a polgármesteri hivatal szándékosan tévesen készítette elő a határozattervezetet és az indoklást. Ez a szándékosság a másik utcanév-változtatás esetén a legnyilvánvalóbb. Az utcanévadó bizottság javasolta, hogy a Calarasilor utcát nevezzék el újra Kossuth Lajosról. Ámde az történt, hogy az Antonescu marsallra vonatkozó indoklást még egyszer, lemásolták csak a két utcanevet változtatták meg. Ennél az volt az indok, hogy azért kell a Calarasilor utcát Kossuth Lajosra megváltoztatni, mert a Calarasilor névnek szintén rasszista, fasiszta és idegengyűlölő hangzása van. Az RMDSZ-tanácsosok létszáma is gondot okozott volna, hiszen szavazás esetén, – mivel két tanácsos: Dáné Károly és Bálint István hiányzott – nem lett volna meg a szükséges arány ahhoz, hogy elfogadják a határozattervezeteket. /Halasztás az utcanév-változtatásban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./
2006. augusztus 24.
A Hősök Kultusza Egyesület tiltakozott Wass Albert esetleges felmentése ellen. Az egyesület elnöke, Kincses Előd ügyvéd legutóbbi, egy sajtótájékoztatón tett kijelentéseire hivatkozott, azt állítva, hogy az ügyvéd hamis nyilatkozatban állította, hogy az 1946-ban a Népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított és halálra ítélt Wass Albert gróf az események idején csupán 14 éves lett volna. A Népújságnak Kincses Előd elmondta, hogy Wass Albert 1908-ban született, és a sajtókonferencián elhangzott állításai, miszerint Wass Albert 14 éves volt, az 1923-as földreformra vonatkoztak, semmiképpen sem a vasas- szentgotthárdi tragédia bekövetkeztének időpontjára. /(a.): Kincses cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
2007. január 11.
Egy kis hisztériára kapható a többségi sajtó jelentős része. Most a helyi és központi lapokból a Wass Albert regényeiből dramatizált és sikerrel játszott színmű (A világ és a vége) előadása ellen indítottak össztüzet. Így történt a Wass Albert- felolvasómaraton és a Trianon film bemutatása kapcsán is. A Hősök Kultusza Egyesület tartalékos ezredes „professzora” ezúttal is bűnügyi feljelentést tett a szervezők ellen, akik véleménye szerint egy háborús bűnös kultuszát terjesztik. Ilyen alapon eljárást indíthatnának a Marosvásárhely főterén álló könyvesbolt ellen is, amely Wass Albertnek román nyelvre lefordított sikerregényét árusítja. Erről a magyarbarátnak nem nevezhető Ioan Coja írt meleg hangú értékelést. Háborús bűnös kultuszát terjesztette volna? /Bodolai Gyöngyi: Vége a világnak? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./
2008. március 28.
Bartha József holtmarosi református lelkész március 29-én forrást készül elnevezni Wass Albertről. Előzőleg segítőivel egy Szalárd-völgyi csorgóhoz gördítette azt a hatalmas szikladarabot, amelyre zöldgránit plakettet rögzítenek. Wass Albert-forrás – fogja hirdetni a kőbe vésett felirat azt a helyet, ahova az író számtalanszor elzarándokolt. Az ünnepségre a szervezők több száz környékbeli, marosvásárhelyi és anyaországi vendéget várnak, ott lesz az író legkisebb fia, a Hamburgban élő Wass Endre is. Arra is felkészültek, hogy esetleg széttörik a gránitlapot; ez esetben Wass Albert nevét a kőbe vésetik, közölte Bartha József. A holtmarosi lelkész ugyanakkor reméli, hogy – a Wass-per fejleményeitől függetlenül – hamarosan az író szobra is visszakerülhet a templom előtti talapzatra. Az Ausztráliában élő, kolozsvári származású dr. Kolozsy Sándor alkotását Vasile T. Suciu marosvásárhelyi tartalékos rendőrezredes, a magyarellenességéről elhíresült Hősök és Mártírok Kultusza Országos Egyesület elnökének kezdeményezésére öt évvel ezelőtt távolították el. Bár az amerikai migrációs hivatal és a háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó Wiesenthal Alapítvány nem tartja bűnösnek Wass Albertet, a román hatóságok még mindig a kolozsvári népbíróság 1946-ban kimondott döntése alapján ítélkeznek személyéről. /Szucher Ervin: Emlék Wass Albertnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./
2008. október 31.
Sepsiszentgyörgyön a közös temetőben az első világháborús emlékművet mielőbb restaurálni kellene, s ehhez még a hősök emlékét ápoló országos hivatal is támogatást nyújtana – mondotta Laura Tiron, a hivatal osztályvezetője. Hangsúlyozta, igen értékes az emlékmű, kár lenne érte. Az obeliszk homlokoldalán ez áll: A hazáért 1914–1918, s egy lefelé fordított kard. Az obeliszk csúcsára utólag, a második világháború idején vésték rá, hogy vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzójának helyettese, ugyanis Horthy Miklós 1942-ben Ukrajnában hadirepülőgép-szerencsétlenségben elhunyt fia emlékét számos korábbi obeliszken megörökítették, így Sepsiszentgyörgyön is. A háromtagú bukaresti küldöttség felmérést végzett a megyében, megnézték az 1974-ben állított román katona szobrát, Balogh Péter alkotását, David Paius hadnagy sírját, Grigore Balan tábornok sírkeresztjét, az aldobolyi hősi temetőt, melynek felújítását támogatja a hivatal, továbbá Bereck községben és Gelencén jártak. Tiron asszony megtudta, hogy múlt vasárnap második világháborús emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön. Felhívta a polgármester figyelmét, hogy ahhoz a hivatal beleegyezését is kellett volna kérni, de legalább utólag jelentsék be. Antal Árpád polgármester túlzásnak tartja, hogy Bukaresttől kelljen engedélyt kérni egy helyi emlékmű állításához, de az országos nyilvántartásba vétellel egyetértett. /Szekeres Attila: Fel kell újítani a hősök emlékművét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./
2009. november 4.
Nem sikerült november 3-án a marosvásárhelyi helyi tanácsban visszavonni a Stefan Gusa tábornoknak, az 1989-es temesvári események egyik kulcsfigurájának állítandó szoborról szóló határozatot. A Stefan Gusa szoborállítására vonatkozó határozat visszavonását harmadik alkalommal napolta el a múlt héten a marosvásárhelyi önkormányzat, november 3-án sürgősségi ülésen döntöttek: 12 román tanácsos arról, hogy legyen szobra a volt tábornoknak, 10 RMDSZ-es arról, hogy ne legyen, 1 liberális pedig tartózkodott. A tanácsülésen Benedek István ismertette magyar, majd román nyelven a Gusa elleni érveit, majd Ioan Judea nyugalmazott ezredes, a Hősök Kultusza Egyesület elnöke szólalt fel, ismertetve véleményét, miszerint, a néhai tábornok megérdemel egy szobrot Vásárhelyen. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szerint megengedhetetlen, hogy gyilkosoknak állítsanak szobrot. /Antal Erika: Mégis állítanak szobrot Gusának? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
